Tisztelt Honfitársaink!
1552 július 6-9. között Szondi György várkapitány mindössze 146 hős katonájával mindhalálig védte a kicsiny Drégelyi sziklavárat Ali 12.000 fős ostromló seregével szemben. A vár védelmében elesett hősök mártíromsága a várat Hazánk egyik legdicsőbb emlékhelyévé emelte, hiszen csak hasonló tettek összessége, a haza iránti csüggedetlen elkötelezettségük sorozata adhatta meg halvány reményét a három részre szakadt haza fennmaradásának.
Az ostrom, a helyreállítás hiánya,majd a több évszázados magárahagyottság a várat az 1980-as évek végére a teljes pusztulás határára sorolta. Emléküket már csak jelképes síremlékük – a rom – és Tinódi Lantos Sebestyén, Czuczor Gergely, Kölcsey Ferenc és Arany János megható szépségű versei őrizték kegyelettel. Valamit tenni kellene – fogalmazódott meg egyre élesebben a vár sorsa iránt felelősséget érző térségi települések lakóiban, a gazdasági és társadalmi szerveiben, intézményeiben.
1989-ben – a helyreállításban gesztorszerepet vállalva – a Természetvédelem állt a törekvések élére, melynek eredményeképpen az első kő visszafalazásával megkezdődött az évszázadok során leomlott falmaradványok állagmegóvó helyreállítása.
Az első két év sikerére támaszkodva 1991-ben a munkák koordinálása végett létrejött a Drégelyvár Alapítvány, melynek szervezésével és közreműködésével azóta több, mint 1200 m3 fal került régészeti feltárásokra támaszkodó szakszerű műemléki tervek mentén visszaépítésre – vár látogathatóságát javító egyéb tevékenységek mellett.
Az Alapítvány Drégelyvárnál végzett munkája három szigorúan betartott alapelvre 
támaszkodik. Első, az általunk helyreállított falszakaszok hitelessége. A második szempont a helyreállítást végző és támogató résztvevők azon közös törekvése, hogy a várat nem valamiféle idegenforgalmi centrummá, hanem a hősök síremlékét jelentő – történelmi értékű kegyeleti hellyé kell kiépíteni és fenntartani.
A visszajelzések alapján egyértelmű, hogy ez a vár legnagyobb értéke, ez a máshol ilyen mértékben sehol sem tapasztalható vonzerő, amely évről-évre egyre több (és kezelendő) látogatót hoz a térségbe. Ráadásul mindezt nem is nehéz hitelt érdemlően bizonyítani. Csak észre kell venni a várból távozók arcán tükröződő meghatottságát, vagy el kell olvasni a fali szekrénykébe kihelyezett „Látogatók könyvébe” írott immár több ezerre rúgó – hasonló – bejegyzéseket: „Mély áhítattal álltam az elesett hősök emléktáblája előtt. Az itt töltött percek megerősítettek magyarságtudatomban.” „Borús az idő, de lelkünkben fény gyúlt e szent helyen. Köszönjük az építőknek…”
Nem tagadjuk, büszkeséggel tölt el, hogy talán végzett munkánknak is köszönhető, hogy a várat 1991-ben a „Nemzeti Örökség” részévé, majd 2012-ben „Történelmi Emlékhellyé” minősítették.
És végül a harmadik de korántsem harmadrendű kitétel: Az önként vállalt – és eddig sikerrel végzett – munkánkba szeretnénk minél több embert bevonni. Szeretnénk, hogy a Drégelyvár megmentése nemzeti üggyé válna. Szeretnénk, ha ezt magáénak érezve csekély áldozatvállalással – legalább egy kő visszafalazásához szükséges szerény összegű támogatással Honfitársunk mindegyikének lenne legalább egy „saját köve” a helyreállított falszakaszban.
Az Alapítvány – Drégelypalánk és Vidéke Takarékszövetkezet által kezelt 63800104-10008896 sz. bankszámlájára érkező bármilyen összegű támogatásukat, vagy jövedelemadójuk 1 %-ának adószámunkra (19667410-1-12) való felajánlásukat köszönjük.
Drégelyvár Alapítvány Kuratóriuma